Arra, hogy rám tekints?
S hogy a szakadék miatt
Magadtól óva ne ints?
Miért nem nyúlsz ki értem
S emelsz oldaladra?
Miért nem védelmezel,
S olvasztasz magadba?
Miért nem hiszed el,
Hogy szerethetnek téged?
Miért nem látod meg,
Hogy tűzbe mennék érted?
Miért nem adsz egy esélyt,
Hogy csodát élj át velem?
Miért nem veszed észre,
Mit jelentesz nekem?
Mit ragozzam? Megszerettelek. Mármint eddig is fontos voltál számomra mint ember. Valaki, akivel dolgom van az Életben. Hogy mi az, sosem tudtam, de a száraz tények alapján folyton felbukkantunk egymás életében. Egy-két évre elsodródtunk, majd valahogy mégis visszakeveredtünk. Mondhatnám, hogy barátok voltunk, de ez nem igaz. Nem voltunk azok. Egy régi ismerősöm vagy, akinek egy belső érzés hatására a barátja akartam lenni. Egy zárkózott, magának való embert láttam belőled, akit valamiért mégis hasonlónak éreztem magamhoz, és szerettelek volna megismerni. Nem sikerült - mindössze apró jelek erősítettek meg abban, hogy tényleg egyfajta lelki társak lehetünk. Tizenöt éves koromban ismertelek meg, és te tíz évvel vagy idősebb nálam. Férfiként nem figyeltem fel rád. Mostanáig.
Nem értem, mi változott. Mi csak megbeszéltünk egy újabb találkozót, ezúttal másfél év kimaradás után. Egy hónapja ért véget egy hosszabb párkapcsolatom, különösebben nem bánkódtam utána, de kész voltam elmesélni neked, mi okozta, hogy véget érjen.
Aztán... ahogy ott ültél velem szemben, és figyelmesen hallgattál, valami megváltozott. Az jutott eszembe, milyen helyes vagy, ahogy nézel engem és hallgatsz. Mindig is fontos voltál nekem, közelinek éreztelek a lelkemhez, de ezúttal elindult mellé valami más is, fokozatosan átformálódtak az eddigi érzelmeim egy másik irányba.
Amikor hazamentem, annyira zavart voltam, hogy teakészítés közben az elhasznált filtert a mosogatóba akartam tenni a szemetes helyett, és villával próbáltam cukrot adagolni a bögrébe. Anyu faggatózására pironkodtam és viháncoltam, mint egy kis tinédzser. De akkor még nem mertem elismerni magamnak, mi történik.
Miért éppen most? Hiszen már hét éve ismerlek...
2011.03.31.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése